Versek a Télapóról
| Országúton nagy a hó, erre járt a Télapó, nagy szakállát megrázta, pihe szállott utána. Sok kisgyerek örömére a Télapó eljött végre. Verset is mond, aki bátor, cukrot kap a puttonyából. A hópihék szállnak, fehér vidék álmatag. Rét fölött is hó esett, boldogok az emberek. Nem fagy már le a vetés, hó takarja szerteszét, havas már a falu-város, hóembert gyúr Peti, Ákos. Vidámak a gyerekek, jó, hogy vannak ünnepek, Télapó most megy tovább, hó fedi a lábnyomát. |
|
Csengő szó - Jingle
Bells Szikrázik a hó, nevetésünk messze száll És a kis csikó a szánnal meg sem áll Tág a lélek itt, akár a láthatár S jókedvünknek hangjait a szél is tudja már refrén: Csengőszó, csengőszó, cseng és bong az út Kis szánunkkal a csengős csikó nagy vidáman fut Csengőszó, csengőszó, cseng és bong az út Kis szánunkkal a csengős csikó nagy vidáman fut Volt egy kis leány, nagyon megtetszett nekem Gondoltam, elhívom, hogy szánkózzék velem Repült velünk a sors, de úgy rendeltetett Hogy jött egy csúfos hókupac és jól leégetett refrén: Ha mindent hó takar, és ha ifjú vagy komám Csak fogjál be hamar, hisz vár reánk a szán És hívd a lányokat, aztán nyomás, gyerünk Hadd hallgassák majd jó sokan, jókedvű énekünk Hogy: Jingle bells, jingle bells Jingle all the way Oh, what fun it is to ride In a one horse open sleigh Jingle bells, jingle bells Jingle all the way Oh, what fun it is to ride In a one horse open sleigh yeah |
Disney Jingle bells
Pajor Zsolt Én és a Mikulás
| Csizmámon fénylik a boksz,
Szívem a torkomban énekel. Lázas készülődéstől fáradtan, Várom a Mikulást jöjjön el. Pirossá hevült arcomat párás ablakhoz nyomom, Neki tanult versikémet Magamban halkan mormolom. Mintha csengettyű szólna, Szarvasai patáit hallanám, Ám szemeim hiába keresik. - Elfelejtett engem talán? Szomorúság környékez meg. - Nem voltam elég jó? - Lerobbant a szánja? - Kevés neki a fehér hó? Ismerős csengettyű cseng, Az ajtóban valaki áll. Kicsi szívem nagyot dobban, Érzem, hát mégis ide talált. Rohanok, sarkig nyitom az ajtót, Piros pozsgás arc rám nevet, Önfeledten hasához bújok, Mégis eljött, mégis szeret. Bekísérem, szavalok, nevetek. Szinte szalad velem az idő, Puttonyából megszámlálhatatlan Csomag és játék kerül elő. Lassan indul, még megsimogat, Köszöni, hogy jó gyerek vagyok, Búcsúképpen a szakállára még Egy gyermeki csókot nyomok. Elsiet, hisz várják őt máshol, Sok ezer még a jó gyerek. Én rohanok az ablakhoz boldogan, Hisz a Mikulás mégis SZERET |
Takácsné, Tóth Krisztina: Mikulás jötte
| Itt van, megjött mihozzánk is,
messzi földről érkezett. Zsákját töltötte meg ajándék, és megannyi szeretet. Gyermek s felnőtt mind-mind várta hiszen oly jó adni Szívet, mosolyt, ajándékot, szeretettel kapni. Hó hullt mindenütt, merre járt, s csillagok ragyogtak, Szarvasainak patái tejúton dobogtak. Titokban jött, meg ne lássuk, mert ez oly édes titok. Kéményben csúszott le, vagy tán ablakot nyitott, ez a kérdés örök rejtély, szobámba vajon hogy jutott? Itt is csomag, ott is csomag, ...de jó mit is rejteget? Hogyha itt az ajándékom, megkapta levelemet. Gyermek szeme fénylőn ragyog, szebben mint a csillagok, Mikuláska hozta nekem, mert én jó gyerek vagyok! Kedves ünnep, sok szeretet kérünk szépen maradj itt, nyisd meg az emberek régen bezárt szíveit. Szórj rájuk meleg kezeddel, sok-sok fénylő csillagot, mosolygunk, mert boldogság az mit a szánod itt hagyott. |
Vissza ◄