Az advent kezdete egyben az egyházi év kezdetét is jelöli.

- Az advent elnevezés a latin "adventus" szóból ered, ami megérkezést, eljövetelt jelent, ami természetesen Jézus születésének és eljövetelének várakozására utal.

 Akkoriban, amikor még varázslókban, boszorkányokban, rossztevő lelkekben és rég elfeledett Istenekben hittek az emberek, akkor született meg a varázskör gondolata. Szalmából, fűzfavesszőből, zöld fenyőágakból fontak koszorút, amit aranyszínű és vörös szalagokkal díszítettek. A piros az élet színe volt, a zöld a termésé, a sárga és az arany pedig a fényé. A kör, vagy jelen esetben a koszorú az örökkévalóság jelképe volt, és a soha el nem múló, meg nem törő varázserőé is. Azt gondolták, hogy az efféle „szent” koszorúkkal elzárhatják a házat a gonosz szellemek elől. Adventi koszorút egyébként már a pogány korban is készítettek, ekkor ugyanis örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. A fagyöngy a kelták szent növénye volt, akik a fagyöngyöt, magyalt ajtóikra akasztották.

- Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Ez az ősi pogány varázslat feledésbe merült az idők során. 1838-ban azonban egy keresztény féri, Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész felújította. Ő volt az első gyermekotthon megalapítója Hamburgban. Készített egy óriási csillárt a ház egyik termébe fából, s minden nap újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba az istentisztelet idején. Ez a kedves ötlet hamar követőkre talált más gyermekotthonokban is. Minden évben egyre szebben díszítették fel a koszorúkat. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára. Ez a szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik. 1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, s ne huszonnégy gyertyát helyezzenek rá, hanem csupán négyet, ami a négy adventi vasárnapot jelképezi. A koszorú így végül olyan kicsi lett, hogy a lakásokban és a családi házakban is helye lett, s hirdetheti a közelgő karácsony örömét

- A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni. Ma ezt felváltotta a fenyőgallyakból, illetve szalmából készített koszorúk négy gyertyával, melyek az advent négy hetét jelzik. Minden héten egy-egy új gyertyát gyújtanak meg. Persze az ajtóra is teszünk továbbra is koszorút, az a vendégek szíves várását jelképezi. Az adventi időszak lényege, hogy ráhangoljon bennünket Jézus Krisztus születésének megünneplésére, és emlékeztessen az eljövendő második eljövetelére.