Rónai György: Advent első vasárnapján

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész,
mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?

Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.

Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Naszádos József: Advent

Valami készül a fellegekben
minden decemberben!
Az angyalok kiülnek a felhők szélire,
lábukat lógázzák, nevetnek.
Kacagnak, dalolnak,
türelmetlen várnak, hogy eljöjjön a perc.
Mikor felsír a szeretet, az örök könyörület,
az irgalom és megbocsátás,
az igazabb a prófétánál, az egyetlen igaz barát!

Nekünk, embereknek!
Kik szeretetre vágyunk,
de szeretni nem próbálunk.
Kiknek irgalom az álmunk,
de irgalmat nem áldunk.
Kik mindig hibázunk,
de meg nem bocsátunk.
Kik mindig hazudunk,
de mindig igazszóra várunk.
Kik földi kincsekért eladjuk az álmunk.
Kik mindig barátkozunk, de barátokra nem találunk

vissza ◄